Második felvonás

Bizony. Sikerült. Megint babát várok/várunk. Nagyon boldogok vagyunk. Olyan fura. Megint, ugyanolyan izgatott vagyok , mint amilyen Lilinél voltam.

Ismét egy gyönyörű kilenc hónap veszi kezdetét. Ez az évem nagyon jól zárúl. Ismét babát várunk, és még a tesóm is hazajön karácsonyra. Ennél szebb befejezése nem is lehetne az évnek.

DE, lehetne. Már csak a lottó 5-ös hiányzik:):)

Remélem minden rendben lesz.

Tesóm reakciója volt a legaranyosabb.

"akkor megint dagi leszel??"

Hát nem imádnivaló???? Én szeretem. Ó a legjobb testvér a világon. Remélem Lilinek is ilyen tesója lesz.

Nagyon,nagyon....

Kiscsillagom

Ténykedtem.

Az első scrapbook ténykedésem, keretekbe öntve. Apáról és Liliről ez a kedvenc képem. Ezért gondoltam, ez az elsők között lesz, amit megvalósítok. Nekem nagyon tetszik. Első nekifutásra egész jól sikerült, szerintem. Nem vittem elsőre túlzásba a díszítést. Még ez most egy kicsit puritán lett. De majd egyre bátrabb leszek. Én ennek is nagyon örülök. Mégsem vagyok olyan két bal kezes. Sajnos, nem vagyok megáldva nagy kézügyességgel. De lehet, hogy fejlődő képes vagyok. Majd meglátjuk.

Bölcsis képek.

Kész lettek a bölcsis képek.Azt mondták , hogy megszeppentek a gyerekek a fotózáson, na de , hogy ennyire??!:) Nem sűrün látom, az én kis Lulókámat így megilletődve. De legalább aranyosak lettek. Lehetett volna rosszabb is. Már az is csoda , hogy hagyta , hogy összefogják rakoncátlan, göndör tincseit.

Ennek a képnek úgyis csak 10-15 év múlva lesz felbecsűlhetetlen értéke (számomra biztos), amikor majd anya nosztalgiázásra vágyva, sírdogálva majd előveszi, hogy ilyen volt az ő kicsi lánya réges régen. Az idő úgyis rohan. Most kell velük kiélvezni minden percet.

Óvintézkedés.

Oltani vagy nem oltani? Mostanság ez a nagy kérdés. Minden honnan erről hallani. Mi oltottunk. Biztos ami biztos. Megvagyunk, jól vagyunk. Mellékhatás mentesek. Igaz a karom az fáj. De csak nem fog leesni. Oltottunk, mert féltjük Lilit. Rá vigyázni kell. Az ő egészsége, mindennél fontosabb. A doktorbácsi szerint, akitől kaptuk apával a szurit, az influenza még csak ezután jön csak igazán piciny országunk felé. Reméljük inkább meghátrál és elkerül minket.
A héten szabadságon vagyok. Annyi dolgom van. Kiakarom takarítani a lakást. Tegnap kicuccoltam a konyhából. De szó szerint. Minden ami a konyhába volt , kikerült az ebédlőbe. Kívűl-belűl, alúl-felűl sikáltam, súroltam. ráment az egész napom. Meg persze a felső bőr réteg a kezemen. Annyi tennivaló kavarog a fejemben, hogy ez a hét szerintem kevés is lesz rá. De megpróbálok mindent besűríteni.

Értékeink!

Munka helyemen , most ez a legújabb szlogen. Próbálják az emberekbe belesújkolni , hogy nem egy futószalag alkatrészeinek tekintik őket, hanem igen is fontosak és számítanak....bla, bla, bla...
Az a baj , hogy ezt igazából csak addig gondolják komolyan, amíg lezavarják azt a 20 perces tréninget.
Ezt főleg most tapasztalni, ahogy közeledik az ünnep. Valahogy az igazgatókból és egyéb magukat fontosnak tartó ( valójában semmit nem tudó) emberekből, előtör a rángatózó, habzó szájú, idegbeteg. De komolyan. Van olyan aki képes non-stop csak azért bent lenni, hogy ölbetett kézzel vagy éppen zsebre dugott kézzel, fel s alá mászkáljon, persze sietősen, hogy még fontosabbnak tűnjön. Mindeközben arra koncentráljon, hogy is köthetne bele abba aki dolgozik is valamit. Mindeközben bőszen káromkodva. Mert , hogy otthon a jómodorra biztos nem tanította meg senki. Anno még régebben, ezen felhúztam magam és simán elküldtem melegebb éghajlatra az ilyet, mert egy kis adrenalin csak jót tesz:).
De mióta visszamentem dolgozni már nem tudnak ilyennel felhúzni. SŐT!
Igazából szánom őket. Mert a munka helyük az életük. Bent vannak napi 12-16 órát is néha teljesen feleslegesen Szinte majdnem mind egyedülálló. Idegesek, frusztráltak, mint akik nem tudnak örülni semminek. Beszélnek az értékekről, közben azt sem tudják mi az.
Megkövetelik a tiszteletet, szegények még azt sem tudják, hogy azt kiérdemelni kell. Kívánok nekik , egy munka helyen kívüli , teljes életet.

Lili sütit süt:)

A hétvégén almás pitét sütöttünk. Ezt még akkor készítettem. Segítségbe nem volt hiány......:)

IMÁDOM!!!!!!

Fogas kérdés.

Ma ismét voltam a szájsebészeten. Röpke másfél órába telt mire megröntgeneztek. de türelmes voltam. Abban reménykedve a folyosón dideregve , hogy ha már ennyit várok legalább, nekiesik a doktorbácsi és kihúzza. HIÁBA!!! nem tette. December 8-án ( apa szülinapján) fosztanak meg, a másik bölcsesség fogamtól is.Negyed hétre sikeresen hazaértem.
Lilire addig a mama meg a papa vigyázott. Én már csak megfürdetve, megvacsiztatva megkaptam gyermekemet.:) Jó dolgom volt. A papa úgy érzem rákapott a bölcsibe járás fílingjére. Mostanában önként és boldogan jelentkezik, a bölcsöde hazahozatalból projektre.
Lili meg ezt kihasználva mindig megfűzi a papát ,vegyen valamit neki. Egyre okosabb. Mostmár tudja mit akar. A papa meg úgy ugrál ahogy Lili fütyül. Elkényezteti. De nem baj. Ezért vannak a nagyszülők. Már mint a jobbak.
Holnap bölcsis fényképezés. Már alig várom , hogy meglegyenek a képek. Kíváncsi vagyok. Holnap reggel a lelkére kötöm Gizi néninek, hogy feltétlenül fogják össze a haját Lilinek. Ami tudom , hogy nem könnyű feladat de úgy olyan kis csinos. Szép ő rakoncátlan kis csigákkal is ,de ha már lehet, akkor adjuk meg a módját.

Konyhatündér

Mostanság van egy nagy segítségem a konyhába. Bogyó imád velem eggyütt ténykedni. Szeletelni, kavarni, kenni...
Igaz, utána körbe kell sikálni az egész konyhát. Ma pizzát sütöttünk. Segített tésztát gyúrni. Minden egy merő csiriz volt. De élvezte, és ez a lényeg. Ő azt mondta pizza tortát süt. A kerek formája miatt azt hiszi , hogy torta. Látszik , hogy sok tortát szoktunk sütni.:)

Amikor megettük a pizzát elmondta, hogy azt ő sütötte.

Ez a hét elég gyorsan elment. Kezden megszokni a munkát. Sok idő kellett hozzá. Majdnem 3 év után, szerintem nem csoda. De sajnos a hétvégék is gyorsan elmennek.