Így nőttünk fel , mi öten:)

Én és a kisöcsém

Lilivel ma megnézegettük a fényképeket. Legjobban Pepének örült. Hogy látta a képeken. Kérdezte mikor jön Pepé. Mondtam neki remélem nemsokára, mert anyának is nagyon hiányzik, mert nekem ő a "pici tesóm". Kérdezte , hogy akkor jön repülővel? Majd most megint napokig minden repülőnél kiabálni fog , hogy jön Pepé.

A képeket nézve rájöttem milyen jó is Lilinek , hogy van egy testvére. Én nagyon örülök , hogy van nekem a tesóm. Szeretem nagyon, nincs olyan amit meg ne tennék érte.

Olyan furcsa, így belegondolok , hogy más testvérek veszekszenek egymással, meg nem beszélnek egymással, nem tartják a kapcsolatot. Én meg nem is emlékszem olyanra , hogy mi össze vesztünk volna bármikor. De komolyan. Pedig volt, hogy sokszor nem értettünk egyet dolgokban, de azt letudtuk zárni annyival , hogy hülye vagy azt csinálsz amit akarsz és kész...dolog le is lett zárva. Még gyermekkorunkba is, ha összevesztünk valamin, pik-pak kék-zöldre vertük egymást de 1 óra múlva már szent volt a béke.

Csak remélem , hogy Lili és Zsombi is olyan jó testvérek lesznek mindig, mint amilyenek mi voltunk , vagyunk és még leszünk is.

Pici mosoly

Ma zsombinak nincs valami jó napja. Nagyon nyügi. Szinte semmivel sem haladok, mert csak ücsörgök vele és próbálom vígasztalni. Megint fáj egy picit a pocija. Szerencsére az espumisan segít egy kicsit. Most végre egy picikét elaludt. Megyek kicsit rendbeszedem a lakást. Tudom...tiszta izgi munkák. De én szeretem.
Ezt a videót most csináltam, szundi előtt, amikor egy kicsit megnyugodott. És egy icipici mosoly is volt.

Sírni is tudunk