Egy újabb vasárnap, kettesben. Apa megint dolgozik. Szegénykém. Ilyenkor két napig nem látjuk. Sajnos. Habár sokan azt mondják ez a hosszú kapcsolat titka. Minden esetre így nem könnyű se neki, sem nekünk. Ő sokat dolgozik és emiatt sokszor mindenhez fáradt és még keveset is van velünk. Mi meg ezáltal javarészt, magunkra vagyunk utalva. De már lassacskánt kezdjük megszokni ezt az új felállást. Ami nem rég óta van így. De azért nem panaszkodom. Hisz van ennéll rosszabb is. Sőt. Kedves barátosnőmék még rosszabb helyzetbe vannak. Az ő férje 5 hetet külföldön dolgozik és egy hetet itthon van. Ez még rosszabb lenne. Mi még így is többet találkozunk. Aprólék meg már megszokta. Ő már csak annyit mond:
"apa dódozik, tejeszi a pinzt"
Megszokta , hogy apa sokat van távol. Ők sokmindenbe még rugalmasabbak. De elvagyunk mi így is. Sosem unatkozunk. Mindig kitalálunk valamit. Na meg itt van nekünk + 2 fő kutya. A normál családi átlagot így is hozzuk:).
"apa dódozik, tejeszi a pinzt"
Megszokta , hogy apa sokat van távol. Ők sokmindenbe még rugalmasabbak. De elvagyunk mi így is. Sosem unatkozunk. Mindig kitalálunk valamit. Na meg itt van nekünk + 2 fő kutya. A normál családi átlagot így is hozzuk:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése