Korszakok.Egy lezárul, amit követ egy új.
Most számunkra a bölcsinek vége. Roham léptekkel közeledik az ovi. Már csak4 nap. A ballagás jó volt. Apa kicsit nehezen viselte a nagy meleget és a még annál is nagyobb tömeget. Nagyon sokan voltak. Azért éreztem Bubókán , hogy most két és fél hónapig nem volt bölcsi. Megszeppent mikor bekellet menni a csoportba. Volt egy kis pityergés. De amikor megnyugodott, olyan kis tündérien állt ott vállán, a kis piros batyujával. Ballagtak egy kört a bölcsis csoportokban, azután megették az utolsó uzsonnát és elbúcsúztak a gondozó nőktől. Megkapták az egész éves kis munkáikat. Majd elköszöntünk és bezártuk utoljára a bölcsöde kapuit.
Gyorsan elrepült ez az egy év. Tudatosult bennem, mennyire rohan az idő. Valamelyik nap épp azt mondtam apának, belegondolt -e már , hogy kb. 10 év (plusz-minusz 1-2 év) és már csak ketten boldogítjuk egymást itthon délutánonként. Mert már ne szorulnak majd gyermekeink szigorú szülői jelenlétre. Mennek majd bandázni a saját kis barátaikkal. Milyen furcsa lesz. És mennyire nem várom, ezt az időt. Sokszor azt kívánom, bárcsak megállna az idő, hogy örökre a mieink maradhassanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése