Körübelűl tíz éve, ráleltem egy igaz barátra. Aki ugyanolyan jóértelembe vett idióta mint én, próbálta mindig az élet jó oldalát nézni. Még ha maga alatt volt, akkor is tudott nevetni. Ő egy örök, igaz barát. Mindig mellettem volt jóban és rosszban. SzerencséPedig olykor vitáztunk is mert nem mindenbe értettünk egyet. És ez így volt igazi. Mert tetszett vagy nem kőkeményen tudtuk egymást cseszegetni ha kellett , de ettől igazi egy barát. És ő az volt minden értelembe. Nagyon sok mindent köszönhetek neki és mindig külön helye lesz a szívemben.De max csak egy óráig tudtunk egymásra haragudni.IMÁDLAK spyder Ani!!!!
Még ma is emlékszem a másnapos reggeleinkre, amikor az 1-es villamosból lógattuk a fejünket munkába menet. A reggeli forró fürdőkre amit mindig megengedett nekem , mikor iszonyatosan másnaposak voltunk. A rengetek csodaszép együtt megélt mókára és kacagásra. Szerelmi bánatra és csalódásra. És a többi őrültségre amit együtt hajtottunk végre.Ilyenkor jó érzés tölt el mennyi jó dolog és klassz ember vett körül. Persze most is. Ám pár éve más fordulatot vett az életünk ,amit addig szó szerint együtt éltünk. Külön utakon kezdtünk el járni mint párkapcsolat, munka és nem utolsó sorban földrajzi értelemben is. De barátságunk sosem szűnt meg létezni. Szerencsére 2 éve megint megtaláltuk egymást. Akkor azt hittem nem találok még ugyanolyan embert akiben úgy megbízok mint benne. Ez nagyjából így is lett.
De sikerült megismernem azóta nagyon jó embereket, akik közel kerültek a szívemhez és nagyon szeretem őket. Szerencsére nem is egyet.Habár van valaki aki mostanában nekem egy kis csalódást okozott. Haragudni nem haragszom rá, csak kicsit nem értem. Változtatott az életén és ebből valahogy tudatosan kizárta a barátait. Másokra cserélte. Pedig azt hittem jó barátok voltunk, de nagyon úgy tűnik sosem voltunk azok. Ezt mutatja az is , hogy a kisfiamat sem ismeri és már lassan a szia-szia jellemző a kettőnk közti komunikációra. Jobb esetben. Pedig régen olyan jókat tudtunk beszélgetni, rengeteg közös programunk volt. Ami most már csak emlék marad a fotó albumban. Ez van . Az élet már csak ilyen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése