Fájdalom a köbön.

Hétfőn egy fájdalmas tortúrába volt részem! Elmentem a fogorvoshoz. Közös megeggyezés során, úgy döntöttünk , hogy nem fúrunk és faragunk, hanem húzunk. Igen-igen. Méghozzá a bölcsességfogamat. Pff..
Kaptam két szurit, amitől zsibbadt a fél jobb oldalam, de úgy , hogy a nyelvemet se éreztem. Lazán letudtam volna harapni. Paráztam is tőle próbáltam koncentrálni:):).
Na de komolyan. Miután kellőképp elzsibbadtam a folyosón fél óra alatt. Beültem a székbe. Kedves, aranyos doktornéni nekifeszült és elkezdte húzni.... ekkor jött a meglepi. Egyszer csak a fogam szó szerint , mintha felrobbant volna. Habár egy nagyobb darabka a fogóba maradt.
Doktornéni elküldött a szájsebészetre. Kaptam egy jókora gézlapot amit betömtek a számba. Így hát vérző foggal , "tamponnal" a számba felballagtam az 1 emelettel fentebb lévő szájsebészetre.
Rendkívül mulatságosnak éreztem egy pillanatig a helyzetet. Zsibbadó betömött száj amiből az én érzésem szerint , mintha állandóan kiakart volna szökni az addig felgyülemlett nyál. Kicsit olyan boxer kutyus fílingem volt.
Amikor bementem a dokibácsihoz és beültem a székbe, dokibácsi először csak hümmögött a tátott szám felett. Aztán jó alaposan megnézte jobbról is meg balról is és így szólt: ez műtét.
Na ekkor egy enyhe sokk ért, mert nem igazán tudtam mit is jelent ez valójában.
De mint kiderült inkább csak beavatkozás mint műtét. Ugyanis röpke 15 percig ha tartott. Ez magába foglalta az ínyem szanaszét kaszabolását gyökér és fogmaradványok kiszedését, majd a stoppolást. Maga a beavatkozás nem fájt. Na de amit azóta érzek........
Nekem elég nagy a fájdalomküszöböm ezt a szülésnél is bebizonyítottam kőkemény 23 órányi vajúdással. De ez se valami kellemes. Nem igazán vagyok gyógyszer párti. Ha rajtam múlna, a gyógyszergyártó cégek, csődbe mennének. Egy kezemen megtudnám számolni, egy évbe ,hány szem gyógyszert veszek be. De most hű társam lett a fájdalom csillapító. Este ha nem venném be nem sokat tudnék aludni. Arra pedig szükség van.

Csúszka móka!

Voltunk ma a nagy csúszdás játszón. Fent a Gellérthegyen. Lilivel most először. Eddig még pici volt hozzá. Én valamikor tizenöt éve jártam ott utoljára. Jó rég volt.

De Lili nagyon élvezte, ezáltal én is. Nem győzte mondogatni, anya nekem ez nagyon tetszik. Olyan boldog volt. Kis csavargósom. Imád új helyeket felfedezni. Olyan mint én!!! Nem tud megülni a fenekén. De ez nem baj. Tele van energiával. Sokan mondják is, hogy már abba belefáradnak ha nézik. De én így szeretem. Eleven, makacs, akaratos de ami a legfontosabb, hogy az enyém.

Ebéd után indultunk el itthonról. Először nem igazán értette milyen nagy csúszdás parkról magyarázok neki, de amikor meglátta hova érkeztünk, felcsillant a szeme és fülig ért a szája.

Először a legkisebbel kezdtük aztán , haladtunk a nagyobbak fele.

Igaz a zárt csúszda nem tetszett neki. Abban megijedt. Mikor kiért sírt egy kicsit. De gyorsan megölelgettem és meg is nyugodott pillanatok alatt.

Negyed hatkor elindultunk hazafelé. Még jó , hogy vittem váltó ruhát. Olyan kis piszkos volt.....

Érdekes lett volna úgy végig jönni a városon. Nem mint ha nagyon érdekelne mások véleménye , de így legalább nem szóródott belőlünk a homok. A keletiben vettem neki játékos hammát. A buszon meg is ette. Aztán már amikor majdnem hazaértünk elkezdett bólogatni. Alig bírtam ébren tartani a buszon. De sikerült:):):) Tudom, tudom gonosz vagyok de könnyebb így mint fürdés előtt felrázni. Hazajöttünk az ajtóból egyenest a kádba mentünk. Utána kapott egy kis tejcsit aztán mehetett lefeküdni. De még mesét nézni volt ereje egy kicsit. Aztán elaludt.

Utána én is letudtam pihenni.

Úgy elfáradtam én is. Mit fogunk mi télen csinálni?? Nem várom a hideg időt. Remélem sokáig ilyen szép időnk lesz.

Itt van az ősz!

Itt bizony!
Mostanába új szelek fújnak, új dolgok foglalkoztatnak.
Van valami ami befúrta magát a mindennapjaimba. Pontosabban a kis fejembe, a gondolataimba.
Szeretnék, szeretnénk valamit ami még gondolkodás tárgyát képezi. De ez még a jövő zenéje.

Lili beteg, nagyon beteg. Mostmár hatodik napja. Most is köhécsel:(
Remélem mostmár gyorsan meggyógyúl, ha már mindenféle kúppal és lötyivel sanyargatjuk, szegénykémet.
Az orrszívásról már nem is beszélve. Ezek azok a pillanatok az életemben és gondolom sok más szülő életében, amikor, ilyenkor rettentő gonosznak érezzük magunkat. Én legalább is igen.
Ez a fránya influenza!!!!!!
Pedig még csak 2 hetet jártunk a bölcsibe és máris betegek vagyunk. Vajon így fog ez menni???
Reméljük nem ! Ha már betáraztunk béres csepből és cebion-ból. Apával is szedetjük! Mert ő a második gyerkőc a házban. Mindig összeszed valami nyavaját. Szegénykém.