Fájdalom a köbön.

Hétfőn egy fájdalmas tortúrába volt részem! Elmentem a fogorvoshoz. Közös megeggyezés során, úgy döntöttünk , hogy nem fúrunk és faragunk, hanem húzunk. Igen-igen. Méghozzá a bölcsességfogamat. Pff..
Kaptam két szurit, amitől zsibbadt a fél jobb oldalam, de úgy , hogy a nyelvemet se éreztem. Lazán letudtam volna harapni. Paráztam is tőle próbáltam koncentrálni:):).
Na de komolyan. Miután kellőképp elzsibbadtam a folyosón fél óra alatt. Beültem a székbe. Kedves, aranyos doktornéni nekifeszült és elkezdte húzni.... ekkor jött a meglepi. Egyszer csak a fogam szó szerint , mintha felrobbant volna. Habár egy nagyobb darabka a fogóba maradt.
Doktornéni elküldött a szájsebészetre. Kaptam egy jókora gézlapot amit betömtek a számba. Így hát vérző foggal , "tamponnal" a számba felballagtam az 1 emelettel fentebb lévő szájsebészetre.
Rendkívül mulatságosnak éreztem egy pillanatig a helyzetet. Zsibbadó betömött száj amiből az én érzésem szerint , mintha állandóan kiakart volna szökni az addig felgyülemlett nyál. Kicsit olyan boxer kutyus fílingem volt.
Amikor bementem a dokibácsihoz és beültem a székbe, dokibácsi először csak hümmögött a tátott szám felett. Aztán jó alaposan megnézte jobbról is meg balról is és így szólt: ez műtét.
Na ekkor egy enyhe sokk ért, mert nem igazán tudtam mit is jelent ez valójában.
De mint kiderült inkább csak beavatkozás mint műtét. Ugyanis röpke 15 percig ha tartott. Ez magába foglalta az ínyem szanaszét kaszabolását gyökér és fogmaradványok kiszedését, majd a stoppolást. Maga a beavatkozás nem fájt. Na de amit azóta érzek........
Nekem elég nagy a fájdalomküszöböm ezt a szülésnél is bebizonyítottam kőkemény 23 órányi vajúdással. De ez se valami kellemes. Nem igazán vagyok gyógyszer párti. Ha rajtam múlna, a gyógyszergyártó cégek, csődbe mennének. Egy kezemen megtudnám számolni, egy évbe ,hány szem gyógyszert veszek be. De most hű társam lett a fájdalom csillapító. Este ha nem venném be nem sokat tudnék aludni. Arra pedig szükség van.