Boldog Karácsosnyt

Egy hagyomány kezdete!

Úgy döntöttem, mivel én is és Lili is szeretünk sertepertélni a konyhába, hogy az idén bevezetjük a mézeskalács sütést. Amit ezentúl minden évben megteszünk. Lili a vártnál is jobban élvezte. Sodort , gyúrt , szaggatott. Mindent ami kell. Én amúgy is imádom a karácsonyt de ezek a pillanatok még szebbé teszik. Pláne az illatok. És ahhoz képest , hogy először csináltunk ilyet , isteni finom puha lett a tésztája. Mire eljön karácsony megesszük. Apa is kóstolgatta:). Csináltunk pár képet. Az én hülyeségem. Valahogy szeretek mindent megörökíteni. Imádok fotózni. Úgyhogy ez a délutáni mézeskalács sütés igazán jó móka volt. És ismét behavazódtunk. Nem is akárhogy. SZAKADT a hó. Na nem is kellett több. Irány szánkózni. Klassz volt. Holnap is megyünk. Jó volna ha még esne. Sok , nagyon nagyon sok.

Szánkózás

Végre leesett az első várva várt hó. Igaz nem túl nagy de ez is valami. Sűrű napunk volt ma. Reggel bevittük Lilit a bölcsibe, beadván a csomagot , fogtuk magunkat és elstartoltunk az auchanba bevásárolni az éléskamránkba, nehogy éhen haljunk az ünnepek alatt.:) Sikerült megvenni mindent. Hazajöttünk , kipakoltunk , felöltöztünk, aztán irány a Gulliver , hogy megvegyük Lilinek az eddig lemaradt ajándékokat. Sikerült. Többet is kapott megint mint amiért mentünk. De nem baj. Megérdemli a mi kis bubókánk.

Onnan irány a pólus, hogy vegyünk szánkóra hát támlát mert multiknál valahogy hiány cikk. A játék boltba sikerült is kapni. Így jobb mert húzás közbe nem hagyom el a gyereket. Tavaly előfordult , hogy könnyebb lett hirtelen a szánkó, manó meg a hóba hevert. Mondjuk mókásnak mókás volt, az biztos.

Amikor sikeresen beszereztünk mindent hazajöttünk, apa ment a bölcsibe bubóért én meg irány az orvoshoz vissza , hogy megnézzük hogyan is áll a náthám. Ott végeztem röpke 2 és fél óra alatt. Utána hazajöttünk , felöltöztünk és irány szánkózni. A képek akkor készültek. Az én kis gyönyörű rózsaszín eszkimóm imádja a havat. Alig bírtuk hazacibálni. Ez még maradt volna de már nagyon kipirult az arca. Reméljük még esni fog a hó.

FEHÉR KARÁCSONYT AKARUNK!!!!!!!!

Mitájos

Nálunk járt a mitájos. Azaz a mikulás. Lilikém így mondja. Ez volt az első olyan mikulás amit már , nagyjából meg is értett. Tudta , hogy ha jól viselkedik akkor jön a mikulás és hoz neki ajándékot.Megtanultuk a hulla a pelyhest is. Naponta többször is elénekeljük. Persze lemezt még nem adunk ki, de már egész ügyesen megy. Azt bánom csak, hogy kimarad a bölcsis mikulás ünnepségből a betegség miatt. Majd jövőre bepótoljuk az oviban. Az az igazság, hogy ilyenkor már alig várom ezt az időszakot.Mikulás, karácsony ez olyan szép időszak. Mindig is szerettem de amióta Lili megszületett igazi értelmet adott az ünnepnek. Az a csillogás és öröm az arcocskáján. Mindent megér. Tavaly jöttünk rá igazán , hogy az a legszebb a karácsonyba , hogy együtt vagyunk, jókat eszünk és örülünk annak , hogy az akit a legjobban szeretünk mennyire boldog az ő kis ajándékaival. Már alig várom, hogy 24 legyen.

Második felvonás

Bizony. Sikerült. Megint babát várok/várunk. Nagyon boldogok vagyunk. Olyan fura. Megint, ugyanolyan izgatott vagyok , mint amilyen Lilinél voltam.

Ismét egy gyönyörű kilenc hónap veszi kezdetét. Ez az évem nagyon jól zárúl. Ismét babát várunk, és még a tesóm is hazajön karácsonyra. Ennél szebb befejezése nem is lehetne az évnek.

DE, lehetne. Már csak a lottó 5-ös hiányzik:):)

Remélem minden rendben lesz.

Tesóm reakciója volt a legaranyosabb.

"akkor megint dagi leszel??"

Hát nem imádnivaló???? Én szeretem. Ó a legjobb testvér a világon. Remélem Lilinek is ilyen tesója lesz.

Nagyon,nagyon....

Kiscsillagom

Ténykedtem.

Az első scrapbook ténykedésem, keretekbe öntve. Apáról és Liliről ez a kedvenc képem. Ezért gondoltam, ez az elsők között lesz, amit megvalósítok. Nekem nagyon tetszik. Első nekifutásra egész jól sikerült, szerintem. Nem vittem elsőre túlzásba a díszítést. Még ez most egy kicsit puritán lett. De majd egyre bátrabb leszek. Én ennek is nagyon örülök. Mégsem vagyok olyan két bal kezes. Sajnos, nem vagyok megáldva nagy kézügyességgel. De lehet, hogy fejlődő képes vagyok. Majd meglátjuk.

Bölcsis képek.

Kész lettek a bölcsis képek.Azt mondták , hogy megszeppentek a gyerekek a fotózáson, na de , hogy ennyire??!:) Nem sűrün látom, az én kis Lulókámat így megilletődve. De legalább aranyosak lettek. Lehetett volna rosszabb is. Már az is csoda , hogy hagyta , hogy összefogják rakoncátlan, göndör tincseit.

Ennek a képnek úgyis csak 10-15 év múlva lesz felbecsűlhetetlen értéke (számomra biztos), amikor majd anya nosztalgiázásra vágyva, sírdogálva majd előveszi, hogy ilyen volt az ő kicsi lánya réges régen. Az idő úgyis rohan. Most kell velük kiélvezni minden percet.

Óvintézkedés.

Oltani vagy nem oltani? Mostanság ez a nagy kérdés. Minden honnan erről hallani. Mi oltottunk. Biztos ami biztos. Megvagyunk, jól vagyunk. Mellékhatás mentesek. Igaz a karom az fáj. De csak nem fog leesni. Oltottunk, mert féltjük Lilit. Rá vigyázni kell. Az ő egészsége, mindennél fontosabb. A doktorbácsi szerint, akitől kaptuk apával a szurit, az influenza még csak ezután jön csak igazán piciny országunk felé. Reméljük inkább meghátrál és elkerül minket.
A héten szabadságon vagyok. Annyi dolgom van. Kiakarom takarítani a lakást. Tegnap kicuccoltam a konyhából. De szó szerint. Minden ami a konyhába volt , kikerült az ebédlőbe. Kívűl-belűl, alúl-felűl sikáltam, súroltam. ráment az egész napom. Meg persze a felső bőr réteg a kezemen. Annyi tennivaló kavarog a fejemben, hogy ez a hét szerintem kevés is lesz rá. De megpróbálok mindent besűríteni.

Értékeink!

Munka helyemen , most ez a legújabb szlogen. Próbálják az emberekbe belesújkolni , hogy nem egy futószalag alkatrészeinek tekintik őket, hanem igen is fontosak és számítanak....bla, bla, bla...
Az a baj , hogy ezt igazából csak addig gondolják komolyan, amíg lezavarják azt a 20 perces tréninget.
Ezt főleg most tapasztalni, ahogy közeledik az ünnep. Valahogy az igazgatókból és egyéb magukat fontosnak tartó ( valójában semmit nem tudó) emberekből, előtör a rángatózó, habzó szájú, idegbeteg. De komolyan. Van olyan aki képes non-stop csak azért bent lenni, hogy ölbetett kézzel vagy éppen zsebre dugott kézzel, fel s alá mászkáljon, persze sietősen, hogy még fontosabbnak tűnjön. Mindeközben arra koncentráljon, hogy is köthetne bele abba aki dolgozik is valamit. Mindeközben bőszen káromkodva. Mert , hogy otthon a jómodorra biztos nem tanította meg senki. Anno még régebben, ezen felhúztam magam és simán elküldtem melegebb éghajlatra az ilyet, mert egy kis adrenalin csak jót tesz:).
De mióta visszamentem dolgozni már nem tudnak ilyennel felhúzni. SŐT!
Igazából szánom őket. Mert a munka helyük az életük. Bent vannak napi 12-16 órát is néha teljesen feleslegesen Szinte majdnem mind egyedülálló. Idegesek, frusztráltak, mint akik nem tudnak örülni semminek. Beszélnek az értékekről, közben azt sem tudják mi az.
Megkövetelik a tiszteletet, szegények még azt sem tudják, hogy azt kiérdemelni kell. Kívánok nekik , egy munka helyen kívüli , teljes életet.

Lili sütit süt:)

A hétvégén almás pitét sütöttünk. Ezt még akkor készítettem. Segítségbe nem volt hiány......:)

IMÁDOM!!!!!!

Fogas kérdés.

Ma ismét voltam a szájsebészeten. Röpke másfél órába telt mire megröntgeneztek. de türelmes voltam. Abban reménykedve a folyosón dideregve , hogy ha már ennyit várok legalább, nekiesik a doktorbácsi és kihúzza. HIÁBA!!! nem tette. December 8-án ( apa szülinapján) fosztanak meg, a másik bölcsesség fogamtól is.Negyed hétre sikeresen hazaértem.
Lilire addig a mama meg a papa vigyázott. Én már csak megfürdetve, megvacsiztatva megkaptam gyermekemet.:) Jó dolgom volt. A papa úgy érzem rákapott a bölcsibe járás fílingjére. Mostanában önként és boldogan jelentkezik, a bölcsöde hazahozatalból projektre.
Lili meg ezt kihasználva mindig megfűzi a papát ,vegyen valamit neki. Egyre okosabb. Mostmár tudja mit akar. A papa meg úgy ugrál ahogy Lili fütyül. Elkényezteti. De nem baj. Ezért vannak a nagyszülők. Már mint a jobbak.
Holnap bölcsis fényképezés. Már alig várom , hogy meglegyenek a képek. Kíváncsi vagyok. Holnap reggel a lelkére kötöm Gizi néninek, hogy feltétlenül fogják össze a haját Lilinek. Ami tudom , hogy nem könnyű feladat de úgy olyan kis csinos. Szép ő rakoncátlan kis csigákkal is ,de ha már lehet, akkor adjuk meg a módját.

Konyhatündér

Mostanság van egy nagy segítségem a konyhába. Bogyó imád velem eggyütt ténykedni. Szeletelni, kavarni, kenni...
Igaz, utána körbe kell sikálni az egész konyhát. Ma pizzát sütöttünk. Segített tésztát gyúrni. Minden egy merő csiriz volt. De élvezte, és ez a lényeg. Ő azt mondta pizza tortát süt. A kerek formája miatt azt hiszi , hogy torta. Látszik , hogy sok tortát szoktunk sütni.:)

Amikor megettük a pizzát elmondta, hogy azt ő sütötte.

Ez a hét elég gyorsan elment. Kezden megszokni a munkát. Sok idő kellett hozzá. Majdnem 3 év után, szerintem nem csoda. De sajnos a hétvégék is gyorsan elmennek.

A vörös SOKKAL jobb!

Azért elég mókás ez a kép. :)

Kicsi fények a nagy éjszakában.

Szívmelengető nosztalgia.

2+2

Egy újabb vasárnap, kettesben. Apa megint dolgozik. Szegénykém. Ilyenkor két napig nem látjuk. Sajnos. Habár sokan azt mondják ez a hosszú kapcsolat titka. Minden esetre így nem könnyű se neki, sem nekünk. Ő sokat dolgozik és emiatt sokszor mindenhez fáradt és még keveset is van velünk. Mi meg ezáltal javarészt, magunkra vagyunk utalva. De már lassacskánt kezdjük megszokni ezt az új felállást. Ami nem rég óta van így. De azért nem panaszkodom. Hisz van ennéll rosszabb is. Sőt. Kedves barátosnőmék még rosszabb helyzetbe vannak. Az ő férje 5 hetet külföldön dolgozik és egy hetet itthon van. Ez még rosszabb lenne. Mi még így is többet találkozunk. Aprólék meg már megszokta. Ő már csak annyit mond:
"apa dódozik, tejeszi a pinzt"
Megszokta , hogy apa sokat van távol. Ők sokmindenbe még rugalmasabbak. De elvagyunk mi így is. Sosem unatkozunk. Mindig kitalálunk valamit. Na meg itt van nekünk + 2 fő kutya. A normál családi átlagot így is hozzuk:).

Pinki:)

Imádja, imádjuk a rózsaszint. Most új kedvenc a lila is. Mostanába ha tetszik neki valami azt mondja "anya ez cinosz" vagyis csinos. Imád magának és másoknak tetszelegni. Már a pizsamát is megválogatja. Igazi kis csajos csajszi. Táska, ékszer, szoknya és cipő mániás a drágám. Csak majd győzzük anyagilag:):)!!!!!!

La Roux

Már megint.......

Lulókám, ismételten beteg. Majdnem két hetet sikerült bölcsibe járni, megint. Nem rossz arány 2 hét bölcsi, két hét itthon, két hét bölcsi , két hét itthon......
Most enyhébb lefojású mint a múltkor. Szerencsére nincs lázunk. Köhögünk, piros a torkunk és rettenetes mennyiségű ,tatony hadja el az orrát. Nem is tudom, hogy honnan jön.
Jelen pillanatban csak ennyi mindent kell szedni , hogy meggyógyuljon babukám. Nem kis mennyiségű alapanyag a kínzáshoz. Főleg a középső kakukkfüves szirup. Szerintem ennél rosszabb ízű lötyi, nem is létezik. Rám, már a szagától is rám jön a frász.
Pénteken megyünk vissza de nem hiszem hogy hétfőn már mehet , mert a sok gyógyitól sem gyógyulunk gyorsabban. De bízunk a doktornéninkben. Mert aranyos és eddig mindig jókat mondott. És benne eddig még nem csalódtunk. Lulóka is már kevésbé sír vizsgálat közben. És ez nálunk bizony már nagy dolog.
Közben beköszöntött a hideg. Igencsak hideg. Ma délután 5 fokot mutatott a hőmérő.Nem rossz. Igazi téli idő van. Elővettük a téli kabátot. Még jó , hogy Lilinek is vettünk kettőt szeptemberbe. Így most csak sapkáért, sálért és bundás cipőért rohangáltam egész nap. Sikerűlt kapnom mindent, de meg kell , hogy mondjam , nem volt könnyű menet. Mert október közepén még alig lehet sapkát kapni, ami jó ránk méretbe, az anyaga is megfelel és még tetszik is na meg persze menjen a kabátokhoz. Ja és ne kerűljön 5 ezerbe egy darabka , pici gyereksapka, mert ilyennel is találkoztunk. De estére sikerűlt beszerezni mindent.

Elvágyódás

Jó lenne egy kicsit vidékre szökni. Ahol csak én és Lili , na meg persze Jodyék vannak. Ahol rajtunk kívül, nincs egy árva lélek sem. Nem szól hozzánk senki sem. Azt lehetne csinálni amihez és amikor kedvünk van. Nem kéne megfelelni semmijen elvárásnak. Minden jó lenne, úgy ahogy van. Most egy kicsit belefáradtam abba hogy mindig tökéletes legyek. És már nem is akarok az lenni. Ha valakinek így nem vagyok jó, elmehet melegebb tájakra. Nem kötelező az életünk részének lenni. Én is szeretném jól érezni magam a bőrömben. Elvégre ez az én életem.

Tavasz virága ősszel is szép!

Csajok a klubból!

Reggeli

Ágyba reggeli. Mert megérdemli. Elvégre szombat van. Átadjuk magunkat a lazulásnak:)

Hmm.....

"Én vagyok a Bajnai,
ti meg az ország barmai.
Becenevem Libás Gordon,
engem őriz minden kordon.
Barátom a Gyurcsány Feri,
zsebünk ezért pénzzel teli.
Nem fog rajtam semmi átok,
s magasról tojok rátok.
Lelki ismeretem nincsen,
ez nekem a legfőbb kincsem.
Nem lehet itt semmi gikszer,
én lettem a főminiszter.
Korlátlan a mi jogunk,
ezzel élni is fogunk.
Nektek viszont nincsen jog,
megmondtam hogy fájni fog.
Bizony nagy a mi eszünk,
tőled mindent elveszünk.
Nekünk semmi nem elég,
ki nem haver – csőcselék.
Nem jött be a Pannon Puma?
Majd bejön egy másik duma.
Dübörög a gazdaságunk?
A lábunkon alig állunk.
A magyar sose haladhat,
minket bárki megb@szhat.
És ha télen hideg lesz,
ha megfagysz, megdöglesz.
Azt mondod, hogy meghalsz éhen?
Megtehetted volna régen.
Majd kapsz sírodra virágot,
mi eladjuk az országot.
Az országból mehettek,
külföldön tán ehettek.
Helyetted majd lesz itt ember,
Izraelből, mint a tenger.
Nem kell nektek szaporodni,
azok fognak gyarapodni.
A romákkal majd jóban lesznek,
bajt, probélmát lerendeznek.
Remélem, hogy ránk szavaztok, na viszlát, parasztok."


Ezt ma olvastam. Ütős, elgondolkodtató.

Lótva, futva.

Igen. Ezek jellemzik mostanában napjaimat. Reggel ötkor kelek, és onnantól kezdve, nincs megállás. Öltözés, rohanás, bölcsi. Aztán megint rohanás, munka. Megjegyzem mindig kések 10-15 percet. Vajon meddig tűrik szó nélkül??!!
8,5 óra munka. Persze talpon, teljes lelkesedéssel. 15:30 munka vége. HURRÁÁÁ!!!!!
Aztán öltözés, rohanás , és végre megint bölcsi.
Bölcsi után Lulukámat viszem a csajokkal játszóra. Dühöngő. Kell az. Legalább nem Jodyékat kergeti itthon.Játszi után hazabattyogunk. Ajtóból visszafordulva irány manciékat sétáltatni. Aztán fürdés mindenkinek. Aztán ha kell főzni akkor konyha szolgálat. De csak 2 naponta. Egy kis vasalás. Amit kifejezetten utálok. Abba egyszer szó szerint majdnem belehaltam. Ha mázlista vagyok és mindent jól csináltam akkor este kilencre végzek is. Jöhet a megérdemelt pihenés. Én szerintem egy előző életemben egy versenyló lehettem....!!!!

Fájdalom a köbön.

Hétfőn egy fájdalmas tortúrába volt részem! Elmentem a fogorvoshoz. Közös megeggyezés során, úgy döntöttünk , hogy nem fúrunk és faragunk, hanem húzunk. Igen-igen. Méghozzá a bölcsességfogamat. Pff..
Kaptam két szurit, amitől zsibbadt a fél jobb oldalam, de úgy , hogy a nyelvemet se éreztem. Lazán letudtam volna harapni. Paráztam is tőle próbáltam koncentrálni:):).
Na de komolyan. Miután kellőképp elzsibbadtam a folyosón fél óra alatt. Beültem a székbe. Kedves, aranyos doktornéni nekifeszült és elkezdte húzni.... ekkor jött a meglepi. Egyszer csak a fogam szó szerint , mintha felrobbant volna. Habár egy nagyobb darabka a fogóba maradt.
Doktornéni elküldött a szájsebészetre. Kaptam egy jókora gézlapot amit betömtek a számba. Így hát vérző foggal , "tamponnal" a számba felballagtam az 1 emelettel fentebb lévő szájsebészetre.
Rendkívül mulatságosnak éreztem egy pillanatig a helyzetet. Zsibbadó betömött száj amiből az én érzésem szerint , mintha állandóan kiakart volna szökni az addig felgyülemlett nyál. Kicsit olyan boxer kutyus fílingem volt.
Amikor bementem a dokibácsihoz és beültem a székbe, dokibácsi először csak hümmögött a tátott szám felett. Aztán jó alaposan megnézte jobbról is meg balról is és így szólt: ez műtét.
Na ekkor egy enyhe sokk ért, mert nem igazán tudtam mit is jelent ez valójában.
De mint kiderült inkább csak beavatkozás mint műtét. Ugyanis röpke 15 percig ha tartott. Ez magába foglalta az ínyem szanaszét kaszabolását gyökér és fogmaradványok kiszedését, majd a stoppolást. Maga a beavatkozás nem fájt. Na de amit azóta érzek........
Nekem elég nagy a fájdalomküszöböm ezt a szülésnél is bebizonyítottam kőkemény 23 órányi vajúdással. De ez se valami kellemes. Nem igazán vagyok gyógyszer párti. Ha rajtam múlna, a gyógyszergyártó cégek, csődbe mennének. Egy kezemen megtudnám számolni, egy évbe ,hány szem gyógyszert veszek be. De most hű társam lett a fájdalom csillapító. Este ha nem venném be nem sokat tudnék aludni. Arra pedig szükség van.

Csúszka móka!

Voltunk ma a nagy csúszdás játszón. Fent a Gellérthegyen. Lilivel most először. Eddig még pici volt hozzá. Én valamikor tizenöt éve jártam ott utoljára. Jó rég volt.

De Lili nagyon élvezte, ezáltal én is. Nem győzte mondogatni, anya nekem ez nagyon tetszik. Olyan boldog volt. Kis csavargósom. Imád új helyeket felfedezni. Olyan mint én!!! Nem tud megülni a fenekén. De ez nem baj. Tele van energiával. Sokan mondják is, hogy már abba belefáradnak ha nézik. De én így szeretem. Eleven, makacs, akaratos de ami a legfontosabb, hogy az enyém.

Ebéd után indultunk el itthonról. Először nem igazán értette milyen nagy csúszdás parkról magyarázok neki, de amikor meglátta hova érkeztünk, felcsillant a szeme és fülig ért a szája.

Először a legkisebbel kezdtük aztán , haladtunk a nagyobbak fele.

Igaz a zárt csúszda nem tetszett neki. Abban megijedt. Mikor kiért sírt egy kicsit. De gyorsan megölelgettem és meg is nyugodott pillanatok alatt.

Negyed hatkor elindultunk hazafelé. Még jó , hogy vittem váltó ruhát. Olyan kis piszkos volt.....

Érdekes lett volna úgy végig jönni a városon. Nem mint ha nagyon érdekelne mások véleménye , de így legalább nem szóródott belőlünk a homok. A keletiben vettem neki játékos hammát. A buszon meg is ette. Aztán már amikor majdnem hazaértünk elkezdett bólogatni. Alig bírtam ébren tartani a buszon. De sikerült:):):) Tudom, tudom gonosz vagyok de könnyebb így mint fürdés előtt felrázni. Hazajöttünk az ajtóból egyenest a kádba mentünk. Utána kapott egy kis tejcsit aztán mehetett lefeküdni. De még mesét nézni volt ereje egy kicsit. Aztán elaludt.

Utána én is letudtam pihenni.

Úgy elfáradtam én is. Mit fogunk mi télen csinálni?? Nem várom a hideg időt. Remélem sokáig ilyen szép időnk lesz.

Itt van az ősz!

Itt bizony!
Mostanába új szelek fújnak, új dolgok foglalkoztatnak.
Van valami ami befúrta magát a mindennapjaimba. Pontosabban a kis fejembe, a gondolataimba.
Szeretnék, szeretnénk valamit ami még gondolkodás tárgyát képezi. De ez még a jövő zenéje.

Lili beteg, nagyon beteg. Mostmár hatodik napja. Most is köhécsel:(
Remélem mostmár gyorsan meggyógyúl, ha már mindenféle kúppal és lötyivel sanyargatjuk, szegénykémet.
Az orrszívásról már nem is beszélve. Ezek azok a pillanatok az életemben és gondolom sok más szülő életében, amikor, ilyenkor rettentő gonosznak érezzük magunkat. Én legalább is igen.
Ez a fránya influenza!!!!!!
Pedig még csak 2 hetet jártunk a bölcsibe és máris betegek vagyunk. Vajon így fog ez menni???
Reméljük nem ! Ha már betáraztunk béres csepből és cebion-ból. Apával is szedetjük! Mert ő a második gyerkőc a házban. Mindig összeszed valami nyavaját. Szegénykém.