Virág apától

Kórházi napjaink dokumentálva

Végre itthon

Itthon vagyunk. Mind a négyen. Túl az első élyszakán. Furcsa. Két gyerkőc. De jó érzés. Nagyon jó. Olyan mint egy álom.

És mind a kettő csodaszép és egésséges. Még szokni kell a napi rutint. Újra bele kell rázodni a hétköznapokba. Új menetrendet kell kialakítani , ami mindenkinek egyformán jó. Zsombi álomszép. Tiszta apja. Egy igazi kis miniapa.

Egyfojtában puszilgatjuk. Lili is imádja. Mindig ölelgetni szeretné. Olyan kis ügyesen fogja. Érzem , hogy nem lesz itt gond.

Apátol tegnap mikor hazajöttünk kaptam egy csodaszép virágcsokrot és nagyon szép rend és tisztaság várt idehaza. Úgyhogy tényleg jó volt hazajönni. Reméljük a fájdalmak is gyorsan elmúlnak.

Jó itthon! És mostmár négyesben + 2 rosszcsont eb.

Visszaszámlálás3,2......

Bizony. Ma mindent elintéztem amit kellett . Posta, bevásárlás, mosás, vasalás...stb. Reggel indulás a kórházba. Most már nagyon izgulok. A holnapi nap nagyon lassan fog telni. Habár még reménykedem benne, hogy holnap még hazaengednek és csak szerdán reggel kell visszamenni, a nagy napon. DRUKKOLJ BRIAN!!!!!!

Közel a cél

Voltam ma a kórházban. Tényleg császár lesz. A kórházban is rábólintottak a doki döntésére. Kedden bekell, hogy feküdjek és szerdán megcsászároznak. Izgatott vagyok nagyon, már annyira várom. Csak minden rendbe menjen. Altatni biztos nem altatnak a szívem miatt. Úgyhogy marad a gerincérzéstelenités. Na attól félek csak, hogy nagyon fájni fog. De erősek leszünk. Apa is ott lesz. Megígérte, hogy végig ott lesz. Tehát július 21.
Töki! Zsombi 3 nappal beelőz:):)!!!!!!

Velence

Ma voltunk a velencei tónál. Levitt minket a papa kocsival. A múltkor csúfosan elvitte a strandolásunkat a vihar. apu tegnap felhívott, hogy akkor lemegyünk-e eggyet fürdeni mert jó időt mondanak. Mondtam , hogy menjünk. Pedig azóta anyuval nem is beszéltem. Pedig a vitánk már 5 napja volt. Én úgy érzem nem bántottam meg őket semmivel. Ők azok akiknek problémájuk van. Nem érzem úgy , hogy anyunak kéne lennie megsértődve. Sajnálom, én ilyen vagyok. Kiállok amellett akit szeretek és nem hagyom, hogy mások bántsák. Ha valaki megteheti az én vagyok. És ez ugyanúgy igaz rájuk is. Ők sem tökéletesek de nem türtesm soha és nem is fogom , hogy bárki rosszat mondjon rájuk.

Na mindegy.

A napunk azért ennek a kis incidensnek az árnyékában is jóltelt. Jól éreztük magunkat. Igaz Luló nem ment be a vízbe mert a papa az elején lelocsolta és onnantól kezdve, törpiri megmakacsolta magát. De a kis csónakjában jól elpancsolt a vízparton. És persze végigevett mindenféle finomságot.De aztán háromkor már kezdett fáradni és elindultunk haza. Végig is aludta az utat hazáig. Itthon meg boldogította az apját:) Jól lepirultunk. Igaz annyira nem vészes, de azért látszik, hogy strandolni voltunk. Legalább van egy kis szinünk. De milyen jó volna ha az ember deréktol lefele is barnulna.

Rohamtempó

Ma jó kis sűrű napom/napunk volt. Reggel fél kilencre elvittük Jodyt a kutya kozmetikushoz. Onnan mentünk Szandra barátosnőmhöz mert ő vigyázott Lilire amíg én orvosokhoz szaladgáltam. Ami reggel még egyszerűnek tűnt. 10-re volt időpontom ctg-re meg 10:15-re a dokihoz. Hangsúlyozom, IDŐPONTOM. Előbb a dokihoz mentem mert akkor a ctg-n még a 9:15 -ös időpontos sem volt bent, gondoltam letudom addig a dokit. Persze.
A dokihoz sikeresen bejutottam 11-kor. Ebben az volt az érdekes , hogy 11-re már ultrahangoznia kellett volna a másik vizsgálóba. 11:50-kor bejutottam a 10-es időpontommal a ctg-re is. A 11-es ultrahangra meg 13:15-kor került sor. Cseppet bevolt ma havazódva a Dr. úr. Úgylátszik rá is hatással van a meleg. Bevan lassulva.
Mi meg megtermett bálna társaimmal ott izzadtunk, lihegtünk az üvegfal mellett a tűző napon a váróban. Szüper volt!!!! Díjaztam. És amikor már kicsit türelmetlenül megkérdeztem Dr. urat, hogy mikor is következnék csak , hogy tudjam mennyit kell várnom, (mert akkor már egy órája a kutyáért kellett volna mennem , aki a kozmetikusnál sínylődött) még ő ráncolta a homlokát és mondta , hogy türelem. Hát nyeltem egy nagyot és inkább magamba folytottam , hova is tegye a türelmét.
Aztán ló halálába elrohantam a megszépült négylábuért. Persze nem győztem a csajtól elnézést kérni , hogy megőrzést kellett vállalnia. Röpke két órát csúsztam csak el. Onnan Jodyt hazapateroltam, majd vissza Szandráékhoz a gyerekért, gyerekkel vissza az sztk-ba Ekg-ra.
JA! Mert közben a doki úgy döntött , hogy nem kéne erőltetni a természetesen szülést a komplikációk elkerülése végett. Ezért adott egy beutalót , hogy fektessenek be a kórházba és császározzanak meg valamikor a jövőhéten. Úgyhogy majd csütörtökön bekell mennem és akkor adnak egy időpontot. De most már legalább tudjuk mi lesz. Vége a bizonytalanságnak.
Délutánra sikerült is hazaérnem a gyerekkel. Szó se róla, hulla fáradt voltam. De még a játszóra lementünk. De Lili legalább kipancsizta magát délelőtt Szandikával. Jó kis medencében az udvaron. Legalább ő jól érezte magát.

Strandoltunk

Reggel korán keltem. Bepakoltam a kis motyónkat és reggel amikor Lí felkelt elindultunk a Dagályra. Jó sokan voltak. Csak a jegyért vagy fél órát álltunk sorba. Nem csoda , hisz a hőmérő igen csak a 35-ös számnál dekkolt. Volt is ereje a napnak. Kentük magunkat rendesen , nehogy leégjünk. Igaz eleinte babukám igencsak ballábas volt. Először nem akart fürdeni. De miután megtömte a pocakját állandó unszolásom hatására, na meg úgy , hogy én is belegázoltam a vízbe, csak bemerészkedett ő is. Aztán rájött , hogy ez a lökött anyám csak nem beszél hülyeséget, mert ez nagyon jó. Na onnantól kezdve kise lehetett robbantani a vízből. Élvezte, de nagyon. Annyira szeretem mikor azt látom rajta , hogy boldog. Akkor vagyok én is a legboldogabb. De azért a nap, meg a víz, délutánra kiszívta az energiáját. Fél nyolckor már el is aludt. Még vacsiját sem tudta megvárni. Amíg a vacsit készítettem , szó szerint kifeküdt. Megpuszikáltam és az ágyikójába vittem.

Még jó , hogy apa sem döglik meg a napon mert már van jó kis lég kondijuk. Itthon viszont ha nem lenne ventilátor szerintem megbolondulnánk, mert akkor éjjel aludni egyáltalán nem lehetne. Így is csak tűrhető az állapot.

"Derbi"

Tegnap volt Lili név napja. Kint voltunk a maminál. Ismét iszonyú meleg volt. Délbe megint elvittük Lít lovagolni.Egyem meg, de szereti.Bárcsak olyan gyermekkora lehetne mint amilyen nekem volt. Mi akkor lovagoltunk amikor akartunk. Nekünk akkor az nem számított nagy dolognak, teljesen hétköznapi dolog volt. Lili , hogy tudná élvezni.
Lacipapánk is volt. Most el tudott jönni , mert szerencsére nem dolgozott. Így megvolt a köszöntés is egy jó kis finom ebéd után. És a mami sütött egy finom sütit amit Lili sajátjának tekintett. Végül is igaza volt. Neki volt a név napja.Fúúúú de fincsi is volt. Jó kis almás. Még most is összefut a nyál a számban.
Ettünk jó kis hüsi lédús dinnyét is. Görög dinnyét. Rengeteget eszünk az idén. Mondjuk én
ilyenkor eltudnék csak ezen élni. Pláne ilyen hőségben. De korán hazaindultunk , mert apóca nem akarta megvárni a vasárnapi autótömeget. Így már hatra itthon is voltunk. De nem is baj mert valahogy estére roszúl lettem. Kihánytam mindent ami bennem volt, nagyon gyenge voltam és görcsölt a pocak is. Úgyhogy itthon már csak pihenés volt. Nem is lett volna erőm semmihez.

Egy csajos nap

Ma elkellett mennünk vásárolni az ikeába. Nyakunkon a hónap vége, még van egy pár beszerezni való ami kell a legkisebb ugrifülesnek. Na nem mintha Lili nem élvezte volna. Imád shoppingolni. Ízig vérig csajszi. Pláne ha kap is valamit. Vettem neki egy kalapálós játékot. Apa biztos értékelni fogja:). Nem baj, a gyereknek tetszik, az a lényeg. Amikor megéheztünk megebédeltünk. Tetszett neki a nem otthoni koszt. Úgy elvásárolgattuk az időt , hogy már csak azt vettük észre , hogy már kora délután van. Pedig már korán ott voltunk. Délután fagyizás volt a csajokkal és utána egy kis levezető játék a játszin.

Vasárnap megyünk az Évamamihoz. Visszük megint Lilit lovagolni. Jó lesz mert most lehet , hogy ott lesz a Laci is. Múlthét pénteken sajnos nem tudott jönni. Lili nagyon szereti az ő Lacipapáját és persze mi is.

Anyuval ma nagyon összevesztünk. Nem igazán értem mostanában megint mi van velük. És ez elszomorit mert pont tőlük nem várnám, hogy a pont most kötekedjenek. Ráadásul teljesen hülyeségek miatt és persze olyanok miatt , amihez igazából semmi közük. Mert ugyebár ez az én életem/életünk úgy élem/éljük ahogy az nekünk jó. Pláne tudhatnák, hogy milyen vagyok , hogy nem szeretem , hogy ha olyanokat bántanak akiket én szeretek. Mert most konkrétan az a bajuk , hogy van ez a varánusz. Mert Gábornak ez minek kell , mert nem , hogy inkább a második babára költenénk a pénzt. Hogy felelőtlenek vagyunk és így tovább, és így tovább.....

Mire én közöltem vele, hogy ez legyen a legnagyobb felelőtlensége. Még mindig jobb mintha egy iszákos, játék függő vagy éppen gyermekeit és feleségét verő munka nélküli lenne. Szegény a belét kidolgozza , hogy nekünk mindenünk meglegyen. Többet van a munka helyén mint itthon és mindemellet még itthon is besegít amibe tud. Erre anyukám azt mondta, hogy őket az sem érdekli , ha egy egész állatkertet tartunk , azt csinálunk amit akarunk...... ERRE LECSAPTA A TELEFONT!!!

És még ő volt megsértődve. Megérthetnék már végre , hogy nem azért élek külön , hogy megmondják , hogy hogyan éljünk. Valahogy az én szüleimnek soha semmi nem jó. Nagyon elszomorít , hogy ilyenek.

Gyite paci

Tegnap voltunk az Évamaminál. Jól éreztük magunkat. Elvittük Lilit lovagolni egy amolyan tanya szerűségre. Tetszett neki nagyon. Egy fél órát lovagolt. Elsőre elég volt neki ennyi. Tünde. Így hívták a lovat. Egy póni volt. De nem az a mini póni, hanem már szinte rendes ló nagyságú volt. Apa rettentő büszke volt az ő kis hercegnőjére. Most látta először élőben lolovon Lulót. Az eddigi városligetezések alkalmával még sosem látta, mert apóca nem szeret oda kijönni. De ide jövünk jövő héten is. Legalább is egyenlőre úgy néz ki. Hacsak addig meg nem szülök.

Elfáradt. Meleg volt nagyon , meg előtte már kibográcsoztuk magunkat és ebéd után mentünk lovagolni.

Birka pörkölt volt az ebéd. Apának nem nyerte meg a tetszését. Valahogy éreztem , hogy neki nem fog tetszeni. Az ő kényes gyomrának mócsingos volt a hús. Ilyenkor szoktam neki viccesen azt mondani, hogy tápos pesti:). De nem baj. Ilyennek szeretem még ha néha az őrületbe is kerget a finnyásságával. Mondtam is az Évinek, hogy ne vegye magára , hogy Gábornak nem tetszett az ebéd. Mostanában a meleg miatt még válogatósabb.

Pocak lakóm valahogy nem vitte túlzásba a mozgást. Gondolom neki is melege volt.

Estére jól lefáradunk. Lili is átaludta a hazautat. Még a monori táblánál sem jártunk már elaludt. Mozgalmas volt neki a mai nap. Kis csillagom. Szeretem, nagyon, őt is és az apját is.

Mostmár 36

Ezt a képet még múlthéten csináltam. Szerintem egész jól sikerült. Ez a második amit a gépen hoztam össze. Ez már egy kicsit gyorsabban ment mint az első. Próbálok rájönni magamtól, hogy mit , hogy kell csinálni. Kis pocak lakóm egyre nagyobb. már alig várom, hogy köztünk legyen. Kíváncsi vagyok milyen a szeme, a szája, az orra...meg úgy mindene. Meg persze , hogy vörös-e???Majdnem mindenki erre kiváncsi. Apa nem szeretné. Nem akarja, hogy csúfolják majd az iskolában.
Olyan furcsa, eddig mindig azt mondtuk , hogy mi hárman. De mostmár 4-en leszünk, 4-en!!!:):)

Cépcég