Velence

Ma voltunk a velencei tónál. Levitt minket a papa kocsival. A múltkor csúfosan elvitte a strandolásunkat a vihar. apu tegnap felhívott, hogy akkor lemegyünk-e eggyet fürdeni mert jó időt mondanak. Mondtam , hogy menjünk. Pedig azóta anyuval nem is beszéltem. Pedig a vitánk már 5 napja volt. Én úgy érzem nem bántottam meg őket semmivel. Ők azok akiknek problémájuk van. Nem érzem úgy , hogy anyunak kéne lennie megsértődve. Sajnálom, én ilyen vagyok. Kiállok amellett akit szeretek és nem hagyom, hogy mások bántsák. Ha valaki megteheti az én vagyok. És ez ugyanúgy igaz rájuk is. Ők sem tökéletesek de nem türtesm soha és nem is fogom , hogy bárki rosszat mondjon rájuk.

Na mindegy.

A napunk azért ennek a kis incidensnek az árnyékában is jóltelt. Jól éreztük magunkat. Igaz Luló nem ment be a vízbe mert a papa az elején lelocsolta és onnantól kezdve, törpiri megmakacsolta magát. De a kis csónakjában jól elpancsolt a vízparton. És persze végigevett mindenféle finomságot.De aztán háromkor már kezdett fáradni és elindultunk haza. Végig is aludta az utat hazáig. Itthon meg boldogította az apját:) Jól lepirultunk. Igaz annyira nem vészes, de azért látszik, hogy strandolni voltunk. Legalább van egy kis szinünk. De milyen jó volna ha az ember deréktol lefele is barnulna.