Tegnap voltunk az Évamaminál. Jól éreztük magunkat. Elvittük Lilit lovagolni egy amolyan tanya szerűségre. Tetszett neki nagyon. Egy fél órát lovagolt. Elsőre elég volt neki ennyi. Tünde. Így hívták a lovat. Egy póni volt. De nem az a mini póni, hanem már szinte rendes ló nagyságú volt. Apa rettentő büszke volt az ő kis hercegnőjére. Most látta először élőben lolovon Lulót. Az eddigi városligetezések alkalmával még sosem látta, mert apóca nem szeret oda kijönni. De ide jövünk jövő héten is. Legalább is egyenlőre úgy néz ki. Hacsak addig meg nem szülök.Elfáradt. Meleg volt nagyon , meg előtte már kibográcsoztuk magunkat és ebéd után mentünk lovagolni.
Birka pörkölt volt az ebéd. Apának nem nyerte meg a tetszését. Valahogy éreztem , hogy neki nem fog tetszeni. Az ő kényes gyomrának mócsingos volt a hús. Ilyenkor szoktam neki viccesen azt mondani, hogy tápos pesti:). De nem baj. Ilyennek szeretem még ha néha az őrületbe is kerget a finnyásságával. Mondtam is az Évinek, hogy ne vegye magára , hogy Gábornak nem tetszett az ebéd. Mostanában a meleg miatt még válogatósabb.
Pocak lakóm valahogy nem vitte túlzásba a mozgást. Gondolom neki is melege volt.
Estére jól lefáradunk. Lili is átaludta a hazautat. Még a monori táblánál sem jártunk már elaludt. Mozgalmas volt neki a mai nap. Kis csillagom. Szeretem, nagyon, őt is és az apját is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése