Reggel korán keltem. Bepakoltam a kis motyónkat és reggel amikor Lí felkelt elindultunk a Dagályra. Jó sokan voltak. Csak a jegyért vagy fél órát álltunk sorba. Nem csoda , hisz a hőmérő igen csak a 35-ös számnál dekkolt. Volt is ereje a napnak. Kentük magunkat rendesen , nehogy leégjünk. Igaz eleinte babukám igencsak ballábas volt. Először nem akart fürdeni. De miután megtömte a pocakját állandó unszolásom hatására, na meg úgy , hogy én is belegázoltam a vízbe, csak bemerészkedett ő is. Aztán rájött , hogy ez a lökött anyám csak nem beszél hülyeséget, mert ez nagyon jó. Na onnantól kezdve kise lehetett robbantani a vízből. Élvezte, de nagyon. Annyira szeretem mikor azt látom rajta , hogy boldog. Akkor vagyok én is a legboldogabb. De azért a nap, meg a víz, délutánra kiszívta az energiáját. Fél nyolckor már el is aludt. Még vacsiját sem tudta megvárni. Amíg a vacsit készítettem , szó szerint kifeküdt. Megpuszikáltam és az ágyikójába vittem.Még jó , hogy apa sem döglik meg a napon mert már van jó kis lég kondijuk. Itthon viszont ha nem lenne ventilátor szerintem megbolondulnánk, mert akkor éjjel aludni egyáltalán nem lehetne. Így is csak tűrhető az állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése